Szabó István Zoltán - Neuromancia

A technika kérdése William Gibson regényeiben, esszéiben és költészetében MA Populáris Kultúra Kutatócsoport Könyvek 4. Szabó István Zoltán Neuromancia című könyvének fókuszában William Gibson írásai állnak. A cyberpunk küszöb az egyik legfontosabb törés vagy mutáció a sci-fi, a rétegkultúrák és a populáris irodalom kapcsolatát érintő dinamikus hálózat történetében, amelyet azonban nem érthetünk meg egyetlen megközelítési útvonal felől. A szerző Gibson prózáját és esszéit Heidegger technika-fogalmával lépteti párbeszédbe, kibontja a Sprawl-trilógia technikai fejlődéssel összefüggő reflexióit; érzékenyen tárgyalja, hogy a test átprogramozása hogyan módosítja az ember fogalmát. Gibson alapművének elemzése, a Neurománc egyetlen dekonstruktív aktusként való felfogása – a vállalkozás egyik leginvenciózusabb részeként – megújítja a kultikus regényhez való hozzáférésünk útvonalait. Rendkívül szimpatikus például az elemzési térkép azon eleme, amely a cyberpunk és a posztmodern együtt olvasása során egyfelől beláttatja, hogy a határsértés (a „magas” és a „populáris” terepén) nem a szövegek inherens tulajdonsága, hanem az irodalomfelosztás gyakorlatából adódó anomália. Másfelől a paratér, a kibertér és a virtualitás tárgyalása közben a szerző arra a következtetésre jut, hogy a cyberpunk mozgalmat útjára indító trilógiában több a közös mozzanat Proust, Burroughs és Pynchon műveivel, mint a sci-fi klasszikusaival. Az ehhez hasonló izgalmas belátások hozzájárulhatnak egy olyan popkultúra-kutatási praxeológiához, amelyet nem vagy sokkal kevésbé köt meg az előzetes pozícióban lévő esztétikai ideológia. A Neuromancia tehát megkerülhetetlen szempontokkal járul hozzá a Gibson-olvasáson keresztül a kibernetikus irodalomtechnológia határmunkálatainak és jövőképeinek értelmezéséhez.