S. Varga Pál - Madách Imre emlékezete

A Madách-életmű fogadtatástörténetének egyik különös mozzanata, hogy Madách „deviáns” szerző – sehogyan sem illik bele saját kora irodalmának összképébe; a polgáriasodó-városiasodó, nyelvileg megújuló, a modern nyilvánosság keretei közt kibontakozó irodalom közegében irodalmi ambíciókat dédelgető vidéki nemesként jelenik meg. Ízlése, irodalmi tájékozódása, nyelve jelentősen különbözik a meghatározó „main stream”-től – drámáira, lírai műveire, sőt értekezéseire valamelyest a műkedvelő árnyéka is rávetődik. Ebből az életműből magaslik ki Az ember tragédiája, amelyben igazolást nyer Madách „különutassága” – ám a kivételes siker sem feledteti, hogy a Tragédia – még műfajával is – idegenszerű jelenség a korban, s hogy többi művével szerzőjük nem tudta elérni ezt az áttörést. Madách – a fogadtatástörténet minden ellenkező törekvése dacára – lényegében egyműves szerző maradt.