Paulo Coelho - Brida

A klasszikus mű vadonatúj borítóval, kartonált kiadásban!

Egy fiatal és gyönyörű ír nő, Brida az élet értelmét és az univerzum titkait kutatja. Találkozik egy bölcs férfival, aki megtanítja, hogyan győzze le a félelmeit, és egy érett nővel, aki megmutatja neki, hogyan táncoljon a világ rejtett dallamára. Mindketten meglátják a benne rejtőző különleges képességeket, de hagyják, hogy Brida egyedül induljon felfedezőútjára.

A nő igyekszik megismerni a sorsát, miközben az egyensúlyt keresi szerelmi kapcsolata és új, egyre inkább átalakuló önmaga között.

A Brida szép és misztikus történet szerelemről és bátorságról. Olyan történet, amely feltárja az erotika spirituális oldalát is.

Részlet

„Minden éjjel egy lourdes-i kávéházban ültünk. Én, a szent Római Út zarándoka, akinek sok napig kellett gyalogolnia, hogy megtalálja az Adottságát, és ő, Brida O’Fern, aki ennek az útnak egy részét tette meg.

Az egyik ilyen éjjelen elhatároztam, hogy megkérdezem, mekkora hatással volt rá egy bizonyos apátság azon a csillagtúrán, amelyet a Beavatottak járnak végig a Pireneusokban.

– Soha nem jártam ott – felelte.

Meglepődtem. Hiszen neki már volt egy Adottsága.

– Minden út Rómába vezet – mondta Brida, aki ezzel a régi szólással azt akarta kifejezni, hogy az Adottságokat bárhol életre lehet kelteni. – Én Írországban jártam végig a magam Római Útját.

A következő találkozásaink során elmesélte keresésének történetét. Amikor befejezte, megkérdeztem, hogy egyszer majd leírhatom-e mindazt, amit most hallottam.

Azonnal beleegyezett. De aztán akárhányszor találkoztunk, újabb és újabb aggályai támadtak. Megkért, hogy változtassam meg a szereplők nevét, kíváncsi volt rá, hogy milyen emberek fogják olvasni, és miként fogadják majd.

– Nem tudhatom – feleltem. – De azt hiszem, hogy valójában nem is emiatt aggódsz annyira.

– Igazad van – mondta. – Azért, mert azt hiszem, hogy ez egy nagyon különleges élmény. Nem tudom, hogy másoknak is szolgálhat-e bármiféle tanulságul.

Ezt a kockázatot most együtt vállaljuk, Brida. A Hagyomány egyik anonim szövege szerint az embernek kétféle attitűdje lehet az életben: az Építés vagy az Ültetés. Az építők munkája évekig is eltarthat, de egy napon véget ér. Akkor megállnak, és az általuk emelt falak szabják meg a határaikat. Az élet elveszíti értelmét, amint véget ér az építés.

Ezzel szemben vannak az ültetők. Ők folyton küzdenek a viharokkal, az évszakokkal, és csak ritkán pihennek. Az épülettel ellentétben a kert fejlődése soha nem ér véget. És miközben állandó figyelmet követel a kertésztől, azt is lehetővé teszi, hogy az élet egy nagy kaland legyen számára.

A kertészek fölismerik egymást – mert tudják, hogy minden egyes növény történetében benne van az egész Föld fejlődése.”