Mun Hjedzsong - A Tarot-kávézó

Sin Szerjon élete a történetek körül forog. Nap mint nap rengeteg ember keresi fel régimódi asztalkáját egy hívogató kis kávézóban, hogy megossza vele az életét és választ kapjon a problémáira, a fiatal nő ugyanis tarot-kártyát vet. Amikor azonban érkezik egy titokzatos megkeresés, Szerjon élete felfordul: rájön, hogy ahhoz, hogy másokon segíthessen, először a saját életének kérdéseire kell válaszolnia. A könyv az olvasót is belső utazásra hívja: inspiráló, megható történet önmagunk megtalálásáról, belső erőről és arról, hogy az álmaink nem véletlenül születnek meg bennünk. Részlet a könyvből: – A tarot nem megváltoztathatatlan végzet, hanem útmutatás és tanács. Ha az önök számára kedvezőtlen lapok jönnek elő, és hajlandók együtt dolgozni ezeken az akadályokon, a jövő is alakítható. Ne aggódjanak túlságosan. Egyenként fordítottam fel a kártyákat. A hölgy kedvesen bólogatott. Arra gondoltam, hogy olyan, mint egy apró madár, akit még soha nem ért sérülés. Átfutott rajtam a sejtelem, hogy talán az első sebet éppen ez a férfi ejti majd rajta. A vidám és tiszta lelkű kismadarak gyakran elveszítik a ragyogásukat, amikor olyasvalakit szeretnek meg, aki nem viszonozza az érzéseiket ugyanolyan hévvel. Amikor darabokra hullik az a rendíthetetlen hit, hogy a szeretet, amit adnak, ugyanakkora vagy még nagyobb mennyiségben tér vissza, akkor gyakran az önképük is vele omlik. Egész addig, amíg nem találkoznak valakivel, aki képes ezt a hitet megőrizni. Néha azonban egyes nők kismadárból rózsává alakulnak. A megsebzett madár helyén törékeny, mégis tövises rózsa bont szirmot. Ezek az érzékeny, ártatlan nők újra és újra elveszítik a fényüket, majd visszaszerzik, aztán megint elveszítik, és közben valami egészen új lénnyé formálódnak. Nem tudom, nevezhető-e fejlődésnek, mert a változás nem mindig jó irányú. – Hm… a jelenlegi helyzetük… kissé nehezen értelmezhető – mondtam a lapokra nézve. – Mintha lenne benne némi bizonytalanság. A férfi talán úgy érzi, hogy ez a kapcsolat túl érzelmes… – Mi? Tényleg? Szívem, komolyan így gondolod? A nő játékosan oldalba bökte a párját. Nem fog válaszolni. Talán nem is érzi szükségét annak, hogy válaszoljon. Ekkor ismét rezegni kezdett a telefonom a zsebemben. A vibrálása éppolyan volt, mint a bennem feszülő nyugtalanság. – Ugyanakkor a kérdező szerint túlságosan higgadt a kapcsolat. – Pontosan! – A férfi inkább megfontolt, kiegyensúlyozott típus, olyan ember, akinek nincsenek nagy érzelmi kilengései. Úgy érzem, a kérdezőt kissé gyerekesnek és csapongónak látja. Ez, ha igaz, éppen az ő bája. Ebben nincs semmi rossz. – Tényleg ennyire éretlennek tartasz? A nő rosszalló pillantást vetett a férfira, ám ajkán szeretettel teli mosoly ült. Közben a második rezgés is abbamaradt. Az életben a problémák, váratlan események és balesetek nyolcvan százalékát az időzítés okozza. Így annak is oka van, hogy most nem tudom felvenni a telefont. Valamiféle különös időzítés úgy ítélte meg, hogy a kettőnk útja ebben a pillanatban nem ugyanabba az irányba tart. Így akartam gondolni erre. Mert ha nem tennék, legszívesebben azonnal elküldeném az előttem üldögélő, enyelgő szerelmespárt. – Tehát önök… a jövőjük…