Lovak - Magyar írók, költők a lovakról

Révai Sára 2014-ben végigjárta Magyarország állami méneseit: Szilvásváradon, Hortobágyon, Mezőhegyesen és Bábolnán fotózott, közel egy évig. Látott szerelmes lovakat, féltékenyeket és magányosokat, igaz barátságokkal és mély empátiával szembesült. „Megfigyeltem például, ha két ló egymás mellett áll, képesek órákon át teljes harmóniában, egyszerre mozogni. Ez számomra olyan összhangról árulkodik, melyet mi, emberek, sajnos megközelíteni sem tudunk. Sokat tanultam tőlük.” Sokat tanultak a lovaktól az írók és költők is, akik közül sokan nem csak szerették, hanem alaposan meg is figyelték őket – ezt igyekszünk bizonyítani a képek mellé helyezett idézetekkel. Balassi Bálinttól Tandori Dezsőig négyszáz év magyar irodalmából válogattunk vidám és szomorkás, légiesen költői és vaskosan prózai, gyorsan vágtató és lassan poroszkáló szövegeket, közel negyven szerzőtől. Igazán csak egyetlen közös pont van bennük: a lovak szeretete. A csodálatos lovaké, akiktől, ha végiglapozzuk ezt az albumot, szabadulnunk lehetetlen. A szövegek szerzői: Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Széchenyi István, Petőfi Sándor, Arany János, Jókai Mór, Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Ady Endre, Krúdy Gyula, Kaffka Margit, Móricz Zsigmond, Babits Mihály, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Szabó Lőrinc, József Attila, Rejtő Jenő, Tamási Áron, Rideg Sándor, Zelk Zoltán, Fekete István, Szabó Magda, Mándy Iván, Nemes Nagy Ágnes, Faludy György, Nagy László, Juhász Ferenc, Weöres Sándor, Kányádi Sándor, Csukás István, Lázár Ervin, Esterházy Péter, Tandori Dezső.