Edward Ashton - Antianyag blues

Beköszöntött a nyár Niflheimen. Nőnek a zuzmók, a hatszárnyú denevérizék épp kirajzanak, Mickey Barnes pedig meglepő módon még életben van – javarészt annak köszönhetően, hogy a kolónia parancsnoka abban a hitben él, hogy kúszómászó szomszédaiknál van az antianyagbombájuk, és csak Mickey tartja vissza őket a bevetésétől. Valójában viszont Mickey már csak egy egyszerű telepes, aki a reaktormag helyett nyúlketreceket takarít. Nem érzi rossznak az életét.

De hamarosan minden el fog romlani.

Most még meleg van, de közeleg a tél, és a kolóniát fűtő antianyag fogytán van, ezért a parancsnok vissza akarja szerezni a bombáját. Ha Mickey hajlandó elvégezni a küldetést, kockára teszi vele az egyetlen biztosítékot, ami eddig életben tartotta. Ha nem vállalja el, talán az egész kolóniát halálra ítéli. Eközben a kúszómászóknak is megvannak a saját problémáik, ezért nem hajlandóak csak úgy visszaadni a bombát. Mickey így ismét két faj sorsát tartja a kezében, és ha nem jár sikerrel, minden véget ér számára.