Több mint másfél hónapja élünk otthon, vagy félig otthon; ha karanténba nem is vonultunk, a hétköznapokban elég komoly kompromisszumokkal szembesülünk. Például – és ezzel alighanem minden havonta, másfél havonta hajat nyírató férfi szembesült már – nem jutunk el a fodrászhoz. Még ha hivatalosan „szabad” is, sokan (érthető módon) inkább nem ülnek be a székbe, ahol előttük aznap tucatnyian ültek már, hiába minden elővigyázatosság, sosem lehet tudni. Éppen ezért sok férfitársam szembesült azzal, amivel még életében nem:
meg kell fodrászolniuk saját magukat, lehetőleg máma még.
Ha tényleg nem próbálkoztál még hasonlóval, a feladat egészen ijesztőnek tűnhet, még úgy is, hogy egy egyszerű észérvvel elüthető a helyzet éle: „nyugi, úgysem látja senki”. Maximum a párod/családod, ők meg nyilván láttak már cikibb helyzetben is, mint egy mérsékelten elrontott frizurával. Nem csak emiatt nem kell aggódnod azonban, hanem azért sem, mert némi magabiztossággal (amit semmiképp se alkohollal szerezz meg, az ugyanis pont annyira károsítja a motoros funkciókat, hogy az a frizura bizony nem csak mérsékelten lesz elrontva) és, ha van, asszisztenciával egészen tűrhető eredményt lehet elérni. Annyira, hogy fennáll a veszélye, hogy rákapsz és ezentúl magadnak intézed a témát, ha eljön az ideje, időt és pénzt spórolva ezzel magadnak. Ez persze kétélű fegyver: ha elrontod, csak magadat hibáztathatod, ha viszont jól sikerül (és másodszorra, harmadszorra már egészen biztos, hogy jól sikerül) büszke lehetsz magadra, a gratulációkat bezsebelve pedig lazán odavetheted a többieknek, hogy „amúgy én csináltam”. Ez természetesen nem vonatkozik azokra, akik mesterfodrászhoz, urambocsá’ borbélyhoz járnak, és akiknek az életmódjuk része ez a szakrális, komoly férfirítus. Ők tényleg kénytelenek lesznek kibekkelni, amíg csillapodik a víruspara, és csak átmenetileg alkalmazni az alábbi tippeket/termékeket, utána pedig töredelmesen bocsánatot kérnek a fodrászuktól/borbélyuktól.
Addig is: íme minden, amire szükséged lesz az önfodrászoláshoz!
Először is: pár alapgondolat, amit nem árt, ha szem előtt tartasz, ha először vásárolsz hajnyirót.
- A vezetékes jobb. A gyártók szeretnek azzal büszkélkedni, hogy az eszközeik akkumulátorról, vezeték nélkül működnek „a maximális mobilitás és rugalmasság érdekében”, amiben persze van is valami: ha valamiért az erdő közepén szeretnél hajat nyírni, mindenképpen ilyet vegyél. Ha azonban nem, és van a fürdőszobádban hálózati aljzat a tükrödtől egy méterre, akkor jobb a vezetékes: ezek általában erősebbek, olcsóbbak és nem merülnek le váratlanul. Ha ugyanis lemerül egy hajnyíró, az különösen kellemetlen, hiszen ezeket az eszközöket általában egész éjjel, de legalább 5-6 óráig tölteni kell. Aki nyírt már hajat úgy, hogy tíz perceket várt, hogy tehessen egy-két mozdulatot, az tudja, milyen szörnyű ez. A legjobb persze az, ha a nyíró akkumulátorról és vezetékről is működik.
- Az olcsóbb nem rosszabb. A legolcsóbb hajvágókkal általában nem nyúlunk mellé; nem azért olcsóak ugyanis, mert rosszak, hanem azért, mert az alapfunkciókon (értsd: lenyírja a hajad) nem nagyon tartalmaznak mást. Valószínűleg persze nem használod majd őket tíz évig (persze ki tudja), de, ha csak most, gyorsan kell valami, akkor bízhatsz bennük.
- Szakállvágóval ne próbálkozz. De tényleg. Nem véletlenül nem hajnyíró van a dobozra írva. Sok idegeskedéstől (és egy elrontot frizurától) kíméled meg magad. Ugyanitt: a „hair trimmer” sajnos nem hajvágó, hanem igazító. Ha csak ezt tudja, azzal sem mész sokra – tanulj az én hibámból!
- Bízz magadban. Egy kicsit úgyis felemás, csálé lesz, egy kicsit látszanak majd az átmenetek, itt-ott belenyírsz majd.
