Hűvös elegancia, forró gaming: Lenovo Legion 5 Pro teszt

A fenti dilemmát aztán egyszer és mindenkorra (de legalábbis pár évre) „megoldotta” az egymást követő egészségügyi és geopolitikai krízisek miatt szűnni nem akaró chiphiány, amelynek – plusz a kriptobányászoknak és az üzéreknek, áldassék a nevük – hála az ajánlott fogyasztói árhoz képest két-háromszoros összegbe kerülnek a videokártyák, és a legtöbb komponens szintén indokolatlanul drága. Európában még szerencsések vagyunk, kapni általában lehetett őket, ha brutális áron is, de a polcok itt sem roskadoztak, Amerikában pedig reménytelenül hosszú várólistával szembesülnek a vásárlók a mai napig. Előállt az az abszurd helyzet is, hogy kinti gamer sorstársaink olcsóbban juthattak bizonyos kártyákhoz, ha előre összeállított konfigurációkban vették őket – értsd: vásároltak köréjük egy gépet is –, mintha külön fizettek volna értük.

A pre-built, azaz a gyárilag összeszerelt pc-ken kívül egy lehetőségünk volt az elmúlt években, hogy épelméjű áron belekóstolhassunk az új generációs hardverek nyújtotta látványba: természetesen a gaming laptopokról van szó. Az asztali NVidia- és Radeon-kártyák némileg kompromisszumos, de így is lenyűgöző hordozható megfelelői olyan forró témává tették a laptopok világát, amilyet évtizedek óta nem láttunk, arról nem is beszélve, hogy felszámolták a gamerek közti mérgező hierarchiát: nem ciki többé egy jól felszerelt hordozható géppel érkezni egy partiba, főleg, ha abban egy sugárkövetés-képes (azaz RTX) grafikus processzor ketyeg.

Végképp nem ciki, ha az a gép például egy Legion 5 Pro a Lenovótól.

Cserébe 300 wattos, azaz kissé overkill a gép komponenseihez képest (még a leginkább kakaóigényes GPU sem kíván többet 130, ha nagyon megdolgoztatjuk, 150 wattnál), de az energia is olyan, hogy inkább legyen kéznél és ne legyen rá szükség, mint fordítva.

Összességében egyértelmű, hogy a Legiont első sorban azoknak ajánlják, akik előtte ülnek és (főleg) játszanak majd, nem azoknak, akik sokat hurcibálják. Próbaképpen kipróbáltuk, milyen érzés egy telepakolt fotóstáskában a vállunkra venni: a Legion becsületére legyen mondva, éppen, hogy befért a 15 collos laptopoknak kialakított fakkba (igaz, egy kissé kilógott, de annyi baj legyen), vállra véve azonban rögtön gerincsérvet vizionáltunk, így le is vettük. Ezt a laptopot kizárólag hátizsákban érdemes cipelni, úgy, hogy sok minden más nincs is mellette.

A Legion 5 Pro családnak a legdrágább tagja járt nálunk, így elképzelhető, hogy nem ez lesz a legkeresetebb modell, mégis hálásak voltunk, hogy ezt adták kölcsön, hiszen ez a legérdekesebb is, felszereltségében mindenképpen. Az egy terabyte-os, a rendszert is tartalmazó SSD mellé egy ugyanekkora hagyományos merevlemez is jár, azaz a játékokat tárolhatjuk a sokkal gyorsabb drive-on, ha produkciós munkákra is használjuk, akkor pedig jól jön a másik a fotóknak, videóknak, grafikáknak.

Szintén telitalálat a 16 gigabyte RAM: minden játéknak és a legtöbb produkciós szoftvernek elég, legfeljebb 4K-s, hatalmas videókat nem vághatunk és utómunkázhatunk After Effectsben. Már csak a processzor miatt sem: a nyolcmagos, 16 szálas AMD Ryzen 5800H szintén a játékokhoz és az egyszerűbb kontentgyártáshoz tökéletes, de még némi Blendertől sem ijed meg (már csak az RTX videokártya miatt sem), a komolyabb munkákhoz azonban több mag és magasabb turbó órajel szükséges. Ami pedig a GPU-t illeti: a legtöbb Legion 5 Pro modell a 30-as NVidia RTX-széria farvizén piacra dobott, szerény tudású 3050-es és 3050 Ti-s kártyát tartalmazza, a nálunk járt példány azonban a sokkal komolyabb 3060-asat, amelyet a gyártó NVidia a gyors képfrissítést is magabiztosan kezelő 1080p-s, esetleg (kompromisszumokkal) 1440p-s megoldásnak szán, éppen ezért nagyon kíváncsiak voltunk, mit produkál ezen a kijelzőn.

Amely kijelző a Legion 5 Pro egyik nagy erőssége. Felbontása QHD, azaz 2560×1600 pixel, majdnem pont akkora tehát, mint egy 1440p-s monitor, csak kicsit magasabb, egészen pontosan 16:10-es képarányú. 3 ms-os válaszideje a legháklisabb gamereket is kielégíti, a panel típusa IPS, azaz a színek csodásak és a betekintési szög is nagyszerű (ezen a modellen szinte tökéletes). Bár feketeszintje nem az igazi és az oldalvilágításnak hála a sarkokon kissé lehangoló fénybeszűrődést tapasztaltunk a sötétebb jeleneteknél, ezért kárpótol a fényerő.

Hivatalosan a VESA DisplayHDR 400-as tanúsítványát kapta meg a kijelző Dolby Vision kompatibilitással, de ez a szám önmagában sokat nem mond, csak azt, hogy HDR üzemmódban a kép csúcsfényes részeit legalább 400 nites fényerővel jeleníti meg a laptop monitorja. Jelentjük, ezt bőven túlteljesíti: a gyártó szerint 500 nit fényerőt produkál, és mi ezt elhisszük nekik. A kép rendkívül fényerős, tisztességesen kalibrált, HDR-képes játékoknál bizony hunyorognunk kellett még felkapcsolt lámpák mellett is. A Lenovo Legion 5 Pro fényereje nem rekorder a piacon, de erre nincs is szükség: ilyen távolságról egy ekkora kijelző így is már-már veszélyes, óvatosan tornásszátok fel a fényerőt, ha leültök elé.

A legjobbat így is a végére hagytuk: a 165 Hz-es képfrissítést, amelyhez természetesen G-Sync és FreeSync kompatibilitás társul. Értsd: elbúcsúzhatunk a félig megjelenített, azaz vízszintesen jellegzetesen „félbetépett” képektől játékok közben, amelyek azért fordulhatnak elő, mert nincs szinkronban az a képfrissítés, amire a monitor és a videokártya külön-külön képes. A laptop változó képfrissítésre képes kijelzője tökéletesen megszünteti ezt az irritáló jelenséget, és sokkal jobb, mint a játékokban bekapcsolható V-Sync opció. A 165 Hz tényleg csodás, már első bekapcsoláskor, a Windows beállításakor is érezhető a hatalmas különbség a hagyományos 60 Hz-es panelekhez képest: az egérkurzortól a scrollozó weboldalakon át az ablakokig minden úgy mozog, mintha vaj lenne alatta. Aggódtunk azonban, hogy ez a képfrissítés a Legion 5 Pro Achilles-sarka lesz: mi lesz, ha a játékok nem képesek kihasználni?

Röviden: a Legion 5 Pro fantasztikus sebességgel futtatja a játékokat, az élmény sokkal jobb volt annál, mint amit a puszta számok alapján vártunk. Felkészültünk rá, hogy komoly kompromisszumokat kell majd kötnünk a látvány terén, főleg, ha a kijelző teljes felbontását szerettük volna használni 60 képkocka/másodperc feletti képfrissítéssel, 4K-s játékról pedig nem is álmodtunk. Kár volt az óvatosság: hiába „csak” 60-asra végződik, a 130 wattos videokártya hozta a nagyobb testvérei teljesítményét. Sokat elmond, hogy e sorok írója asztali RTX 3080-as teljesítményhez szokott, de a Lenovo gépe előtt egyáltalán nem érezte azt, hogy feladott volna bármit. Főleg, amikor a három könnyedén, menet közben váltogatható üzemmód (halk, auto/kiegyensúlyozott és teljesítményközpontú) az utóbbit választotta: ekkor a gép minden erőforrását a képfrissítésre koncentrálta.

Ennek két ára van: a hő és a hang. Az előbbi elviselhető: érezhetően áramlik a forró levegő, de zavaró sosem volt. A zajszint már kényesebb kérdés: a gép az intenzívebb játékoknál úgy felpörgött, hogy néha még a tisztességes asztali hangszórók hangját is elnyomta, a sajátjáról nem is beszélve. A ventilátorok ráadásul kellemetlenül magas hangon pörögnek; egy idő után megszoktuk, de mindig megkönnyebbültünk, amikor leálltak. Nincs mese, ennek a teljesítménynek ez az ára, és nem is hibáztatjuk a tervezőket, a fizika törvényeit ők sem írhatják felül.

Hiába több éves, a Shadow of the Tomb Raidernél kevés jobb teszt létezik az új videokártyákra, és a Legion meggyőző eredményt produkált. A legmagasabb grafikai beállításokkal, a kijelző natív felbontásán 40 és 100 közti fps-t produkált a beépített benchmark, meggyőző 54-es átlaggal, igaz, bekapcsolt, közepesre (balanced) állított DLSS felskálázással. Ez ugyebár az NVidia már-már fekete mágiaként működő, AI-alapú fps-gyorsító és memóriakímélő megoldása, amely alacsonyabb felbontáson jeleníti meg a játékokat első körben, majd az eredményt mindenféle trükkökkel felskálázva, ahol kell, élesítve, ahol kell, plusz (akár az előző képkockákból származó) részletekkel kiegészítve. Az egész lenyűgözően működik, és egy ekkora kijelzőn a „quality” beállításon túl bátran ajánlhatjuk az agresszívebb „balanced” és „performance” opciókat is.

Ez a titka a Legionnek: ismerned kell a grafikai beállításokat és ügyesen balanszírozni teljesítmény és minőség közt; ha felkészültél, simán utolérheted a csúcskategóriás pc-k teljesítményét is. Szerencsére akad erre egy részletes útmutatónk, amit erre találsz.

Ezek után nem meglepő, hogy a legendásan jól optimalizált Doom Eternal is szépen futott (a Doom tesztünkről itt olvashatsz), igaz, ennél belefutottunk a laptop egyik szűk keresztmetszetébe: a videómemóriába. Az RTX 3060 „csupán” 6 gigabyte-ot tartalmaz, azaz a maximum (bocsánat, Ultra-Nightmare) beállításokra azonnal visszadobta a menü, hogy ez bizony nem fog menni. A textúraméretet közepesre állítottuk és onnan már nem volt gond, ráadásul észre sem vettük a különbséget. Így, hogy minden maxon volt, ray tracing effekteket beleértve, 60 és 100 között ingadozott az fps „quality” DLSS-szel, „balanced” beállítással rögtön felugrott 75-120-ra. Apró botlások, röccenések itt-ott érezhetőek voltak, de a játékélmény (főleg egy laptop előtt ülve) kifogástalan volt.

Kellemes meglepetés volt a Far Cry 6 (tesztünket itt olvashatod) is, maximum felbontáson és grafikával sosem ment 50 fps alá, közepes és magas beállítások mixével pedig 70 volt a minimum, igaz, ehhez némi felbontás-leskálázást is bevetettünk. Akárcsak utolsó alanyunk, a Halo Infinite esetében: itt is küzdöttünk a videomemóriával (a nagy felbontású textúrapakk letöltése szóba sem jöhetett), és bizony komolyabb kompromisszumokat is kötöttünk, főleg az árnyékok és a volumetrikus effektek (felhők, köd) terén, de így is több, mint játszható volt az eredmény, 50-80 közötti képfrissítéssel.

A Lenovo Legion 5 Pro család csúcsmodellje a te laptopod, ha:

• lelkes amatőr, esetleg kezdő pro játékos vagy;
• minőségérzékeny, de azért kompromisszumokra itt-ott hajlandó single player gamer vagy;
• játék mellett foglalkozol kontentgyártással (fotó, grafika, Full HD videó);
• nagyon ritkán mozdítod meg a laptopodat;
• nyáron nincs 40 fok a lakásodban, télen pedig jól jön a plusz fűtés;
• nem zavar a ventillátorzaj.

Úgy alakult, hogy ránk ez mind igaz. Éppen ezért még nem volt laptop, amit olyan nehéz szívvel adtunk volna vissza a teszt végeztével, mint a Lenovo Legion 5 Pro. A 2 modell ami jelenleg elérhető: 82b5002hhv – amelybe 2 db m.2 SSD helyezhető és a 82b5002jhv – amelybe m.2 ssd és egy hagyományos hdd helyezhető.